kratzle – Hunsrik verb conjugation

Hunsrik verb forms of kratzle

Infinitive

kratzle
/ˈkra͡tslə/

Participle

gekratzeld
Verb with object in accusative.

Present

ichkratzle
dukratzelst
er;sie;das;makratzeld
meerkratzle
deerkratzeld
siekratzle

Past

ichhon gekratzeld
duhost gekratzeld
er;sie;das;mahod gekratzeld
meerhon gekratzeld
deerhod gekratzeld
siehon gekratzeld

Conditional

Imperative

2nd sing.kratzel
2nd plur.kratzeld

Related Verbs

Etymology

← kratze + -l-