debütál – Hungarian verb conjugation

Hungarian verb forms of debütál

Nominal Forms

Infinitive: debütálni
Present participle: debütáló
Past participle: debütált

Indicative

Present Indefinite

éndebütálok
tedebütálsz
ődebütál
midebütálunk
tidebütáltok
őkdebütálnak

Present Definite

éndebütálom
tedebütálod
ődebütálja
midebütáljuk
tidebütáljátok
őkdebütálják
én;tégeddebütállak

Past Indefinite

éndebütáltam
tedebütáltál
ődebütált
midebütáltunk
tidebütáltatok
őkdebütáltak

Past Definite

éndebütáltam
tedebütáltad
ődebütálta
midebütáltuk
tidebütáltátok
őkdebütálták
én;tégeddebütáltalak

Future Indefinite

énfogok debütálni
tefogsz debütálni
őfog debütálni
mifogunk debütálni
tifogtok debütálni
őkfognak debütálni

Future Definite

énfogom debütálni
tefogod debütálni
őfogja debütálni
mifogjuk debütálni
tifogjátok debütálni
őkfogják debütálni
én;tégedfoglak debütálni

Conditional

Present Indefinite

éndebütálnék
tedebütálnál
ődebütálna
midebütálnánk
tidebütálnátok
őkdebütálnának

Present Definite

éndebütálnám
tedebütálnád
ődebütálná
midebütálnánk
tidebütálnátok
őkdebütálnák
én;tégeddebütálnálak

Past Indefinite

éndebütáltam volna
tedebütáltál volna
ődebütált volna
midebütáltunk volna
tidebütáltatok volna
őkdebütáltak volna

Past Definite

éndebütáltam volna
tedebütáltad volna
ődebütálta volna
midebütáltuk volna
tidebütáltátok volna
őkdebütálták volna
én;tégeddebütáltalak volna

Conjunctive/Imperative

Indefinite

éndebütáljak
tedebütálj, debütáljál
ődebütáljon
midebütáljunk
tidebütáljatok
őkdebütáljanak

Definite

éndebütáljam
tedebütáld, debütáljad
ődebütálja
midebütáljuk
tidebütáljátok
őkdebütálják
én;tégeddebütáljalak

Conjugated Infinitive

éndebütálnom
tedebütálnod
ődebütálnia
midebütálnunk
tidebütálnotok
őkdebütálniuk

Verbs conjugated like debütál

abbamarad, agyonszúr, átalakul, átgondol, befolyik, befon, behatol, beindul, bekapcsol, bekukucskál, beszámol, beszól, bevon, bezár, beleszól, elárul, elbújik, elpaterol, elfakul, elfoglal, etc. (List truncated at 20 verbs)

Sample Sentences

Etymology

From German debütieren, from French débuter (“to give the first stroke in a game”), from but (“mark”). With the verb-forming suffix -ál. See: German, old spelling 'debütieren', French 'débuter'.

Translations

  • debut, to make one's initial formal appearance