élv – Hungarian noun declension

Hungarian noun forms of élv

Noun: élv

Nominative

Singularélv
Pluralélvek

Accusative

Singularélvet
Pluralélveket

Dative

Singularélvnek
Pluralélveknek

Instrumental

Singularélvvel
Pluralélvekkel

Causal-final

Singularélvért
Pluralélvekért

Translative

Singularélvvé
Pluralélvekké

Terminative

Singularélvig
Pluralélvekig

Essive-formal

Singularélvként
Pluralélvekként

Essive-modal

Singularélvül

inessive

Singularélvben
Pluralélvekben

superessive

Singularélven
Pluralélveken

adessive

Singularélvnél
Pluralélveknél

illative

Singularélvbe
Pluralélvekbe

sublative

Singularélvre
Pluralélvekre

allative

Singularélvhez
Pluralélvekhez

elative

Singularélvből
Pluralélvekből

delative

Singularélvről
Pluralélvekről

ablative

Singularélvtől
Pluralélvektől

Non-attributive Possessive

Singular

Singularélvé
Pluralélveké

Plural

Singularélvéi
Pluralélvekéi

Possessive Forms

Single possession

Sg.1élvem
Sg.2élved
Sg.3élve
Pl.1élvünk
Pl.2élvetek
Pl.3élvük

Multiple possessions

Sg.1élveim
Sg.2élveid
Sg.3élvei
Pl.1élveink
Pl.2élveitek
Pl.3élveik

Nouns inflected like élv

látványterv, élv, érv, alapelv, ismérv, keserv,

Sample Sentences

Etymology

From the verb él (“to live”) + -v (noun-forming suffix, extrapolated based on nouns ending in -v, such as kedv, nyelv). Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. For similar derivations, compare szerv, terv, érv.

Translations